2011. május 9., hétfő

Kenjük a rendszert!–2 ütemű motor

Az előző részben írtunk a 4T kenési rendszeréről, most kanyarodjunk át a 2T-re. Ez sokban eltér a 4T-ktől mert itt a motor nem tárolja el az olajat, hanem elégeti. Itt viszont még több lehetőségünk van az olajok válogatásánál, de persze itt se teljesen mindegy, hogy mit rakunk a gépbe.

Tehát, a 2T motornak a főtengelynél nem olajteknő, hanem egy üres forgattyús ház van, ami a szívásban és az elősűrítésben játszik nagy szerepet, tehát maga az olaj, mint kenési eszköz a motoron kívül van. A legtöbb karburátor bekeveri a benzint és az olajat, így az már keverékként halad át a membránon és érkezik meg a forgattyús házba. A kenésnek itt is két módja van, vegyünk itt is direkt – benzinbe általunk kevert, és indirekt – szivattyús megoldást. Előnyei és hátrányai mindkettőnek vannak, de nem soroljuk most fel őket. A legtöbb robogónak, hacsak nincs nagyon erősen kihegyezve, az 1:50-es keverék tökéletesen megfelel.

Ezeknél a motoroknál is fontos szerep jut a járatásnak. Mivel az olaj nincs fizikailag jelen a motorban, beindítás után érdemes várni, hogy az egész rendszer megkapja a kenést. A napi első elindítás során a szivató is működésbe lép elég hosszú ideig, mivel a hideg blokk falán lecsapódik a keverék, ezért kell neki egy kis többlet. Ami viszont fontosabb, hogy a benzinnel elegyedett olaj ilyenkor még nagyrészt a benzinbe marad, és elég, tehát teljesen hideg állapotban nem csapódik ki olyan mértékben az olaj a benzinből, mint melegebb motornál, és mivel többlet-üzemanyagot kap a rendszer, kevesebb olaj jut a hengernek és a forgó alkatrészeknek. Kenés persze van, csak érdemes hagyni hogy alapjáraton pöfögjön a masina egy 2-3 percet, hogy legalább a gyűrű és a henger felmelegedjen, és kellő kenést kapjon. Ez télen még több idő lehet.

 

Olaj terén itt még több lehetőségünk van, majdnem minden apró tuning-szintnek megvan a maga olaja, ami kifejezetten a teljesítmény és a fordulatszám függvényében lett kifejlesztve a legjobb kenés elérése érdekében. Itt is van lehetőség félszintetikus és szintetikus olaj választása közt.

A félszintetikus legfőképp a gyári hengernek tökéletes, főleg bejáratás alatt, mivel ez az olaj viszonylag tovább marad a hengerfalon, ami főképp a sok megállónak és az alacsony fordulatszámnak kedvez. Bejáratás, és fojtáskivétel után is megfelelő, mivel a gyári kipufogók viszonylag le vannak fojtva még egy picit, és nem engedik nagyon pörögni a motort. A gyengébb öntöttvas tuninghengereknek is megfelelő választás lehet nemcsak bejáratás alatt.

 

Azonban ha magasabb fokozatra kapcsolunk, és nemcsak a köbcenti emelkedik, hanem a fordulatszám is drasztikusan megugrik, érdemes áttérni a teljesen szintetikus olajokra. Ezek olaj-filmréteget vonnak a hengerre, mely magas fordulaton is megmarad, és biztos kenést ad. Ami fontos még itt is, hogy hasonlóan a 4T szintetikus olajokhoz, ezek is elvezetik a hő egy részét, és magas hőmérsékleten se károsodnak – jelen esetben nem égnek le a hengerfalról.

Természetesen itt is rengeteg lehetőség van, van kisebb teljesítményű szintetikus, és van extrém teljesítményű szintetikus, ez utóbbi On- és Off-Road felhasználóknak is – azonban ezek a nagyon komoly olajok (mint pl. a Motul 800-as termékcsalád) csak előre összeöntött keverékként használhatóak, szivattyúval nem.

 

Mivel az olaj használódik, csak utána kell tölteni. Amire azért érdemes odafigyelni, hogy nem nagyon kellene keverni a különféle olajokat egymással. Egy hosszú  műanyagcsővel és egy injekcióstű felső részével szépen ki lehet a tartályból a régit szívni, vagy egyszerűen kivesszük a tartályt, és teljesen leeresztjük a régit.

A jól eltalált keveréknél a kipufogón csak egy nagyon halovány olajfilm képződik, ha azonban köpi az olajat, érdemes a beállításra egy kis időt fordítani. Ha semmilyen formában nem látszik olaj nyoma a kipufogón, érdemes az olajszivattyúra ránézni, mert komoly károkat okoz a szegényes vagy teljesen megszűnt kenés.

2011. május 8., vasárnap

Kenjük a rendszert!–4 ütemű motor

A belsőégésű motor működésének első és legfontosabb feltétele a megfelelő kenés biztosítása. Ennek hiányában a gyűrűk felkaristolják a hengerfalat, rosszabb esetben eltörnek, még rosszabb esetben morzsolódnak, és minden alkatrészt tönkretesznek. A lehetőségek végtelen tárháza áll előttünk, csak ki kell használni.

Először is bontsuk két részre a társulatot; 2T és 4T. Mindkettőnek másfajta olaj kell, mivel a 2T-nek úgynevezett veszteséges olajozása van, vagyis az olaj lényegében a kenési periódus után elég az üzemanyaggal együtt. A 4T viszont nem égeti el az olajt, hanem folyton használja ugyanazt. Kezdjük is a 4T-vel.

A négyütemű motoroknál a kenést vagy közvetve – szivattyúval, vagy közvetlen – főtengely-sonkával lehet megoldani. Ez utóbbi jóval előnyösebb, mivel kevesebb a meghibásodásra hajlamos alkatrészek száma. A főtengely sonkája egyszerűen felcsapja az olajt a hengerbe, ahol aztán a dugattyú gyűrűi megkapják a kenést, és egyben lehúzzák a felesleget. Az olajfogyasztás minimális, nagyon közelít a 0-hoz.

 

Amire itt oda kell figyelni, az az olaj viszkozitása, vagyis a folyással szembeni ellenállása. Ez a hőmérséklet függvényében változik, oly módon, hogy a magasabb viszkozitás-számú olaj a téli hidegben nagyon sűrűvé válik, és a kenés későn indul meg, az is csak kis idő után állandósodik. Általánosságban elmondható, hogy a 10W-40-es motorolaj a legoptimálisabb minden célra. Persze azért télen érdemes alapjáraton felmelegíteni a motort, hogy az olaj felvegye az “üzemi hőmérsékletét”.

Mivel ez az olaj tartósan van terhelésnek kitéve, az olajcsere-periódusokat érdemes szem előtt tartani, és szigorúan betartani. Az elhasználódott olaj sűrűbbé válik, sarasodik, ami a kenés hatékonyságának a vesztéséhez vezet, akár be is szorulhat a dugó. Ha saras az olaj, akkor érdemes friss olajjal átmosni picit a motort.

Cserénél fontos szempont, hogy mielőtt leeresztjük az olajat, érdemes előtte menni egy karikát, hogy híguljon, így könnyebben távozik a kis leeresztő-nyíláson. Ha lehet, öblítsük át a motort, amit oly módon lehet, hogy kevés friss olajat betöltünk a motorba, és balra-jobbra döntögetjük, előre-hátra mozgatjuk. A lényeg hogy átjárja a legnagyobb felületet az olajteknőben. Ha ez megvan, ezt is leeresztjük, és betöltjük az új olajat. Ezután ismét egy kis karikázás a motorral, ellenőrizzük az olajszintet, ha kell, töltsünk rá. És ezzel készen is vagyunk az olajcserével.

 

Robogónál – mivel a nagymotoroktól eltérően nem egyszerre keni az olaj a tengelykapcsolót és magát a motort – lehet fél-szintetikus és szintetikus olajat is használni. Léghűtéses rendszernél azért a szintetikus olajnak nagy előnyei vannak, ugyanis jobb hőelvezetéssel bír, mint a fél-szintetikus, és a viszkozitása is sokkal stabilabb, tehát télen-nyáron jó kenést biztosítanak. És nem mellékes szempont, hogy fokozott hőterhelésre nem sérül a molekula-struktúrája, tehát az olaj nem használódik el annyira, és lényegesen jobb kenést adnak még magas fordulaton, magas hőmérséklet mellett is.

FIGYELEM!

A FÁRADT OLAJ VESZÉLYES HULLADÉKNAK MINŐSÜL, TERMÉSZETKÁROSÍTÓ, ÍGY OLAJCSERE ESETÉN SE A CSATORNÁBA, SE A FÖLDRE NEM SZABAD KIÖNTENI! MAJDENEM MINDEN BENZINKÚTON ÁTVESZIK EZEKET A FÁRADT OLAJOKAT, ÍGY AZ OLAJCSERE UTÁNI ELSŐ UTUNK VEZESSEN IDE, ÉS ADJUK LE!

2011. május 3., kedd

Ha villog a piros-kék lámpa

Avagy mi van akkor ha megállít a rendfenntartó szerv? Hát bizony sokszor elég komoly bírságra lehet számítani, főleg ha nagymotorra nincs is jogsi – mert ugye 70 ccm és 45km/h fölött hivatalosan kell. De vannak mentő megoldások erre a váratlan helyzetre is.

Rengeteg gyártó ráérzett, hogy a tuning hamar visszaesik, ha a rend éber őreinek szúrja a szemét. És a szó mindhiába, ha a rendőr felül, és már induláskor kiderül, hogy ebben bizony több paripa és esetleg nagyobb köbcenti van, mint megengedett. De azért adhatunk magunknak egy esélyt. Most 3 lehetséges – nem túl olcsó, de lehet hogy hamar kifizetődő – megoldást mutatok be.

 

Először is kezdjük az MVT Millenium gyujtással. Ezen belül is nekünk a legérdekesebb az RJ 062X sorozatszámú szabadlábas CDI, annak is a kék kábele. Ezt érdemes egy jól eldugott, de számunkra könnyen hozzáférhető helyen kapcsolóval megbontani. Ezt a kábelt egy testre kell kötni. Ugyanis ha ezt a kábelt letesteljük, akkor az okos kis CDI dobozocska nem fogja engedni, hogy a motor 5500 fölé iramodjon! Itt mondjuk elég sarkallatos pont, hogy a kuplung azért ez alatt legyen, mert elég gyanús, hogy nagy iramból megállítanak, aztán hirtelen el se indul a motor.

 

A következő okosság, egy kis fekete doboz a fékhez csatlakoztatva. Ez az SR fékes fordulatszámszabályozó. Itt egy PIN kódot kell az egységnek adni, a fékkar segítségével. Hosszú húzás az 1, rövid húzás a 0. Lehetséges 5 és 7 jegyű egyedi kód. Ezt ha a fékkarral “beütjük”, a gyújtásrendszerre kötött egység leszabályozza a fordulatot. A kód újra megadásával ez a szabályozás feloldódik. Nincs látható kapcsoló, csak a fékkarokat kell behúzni a megfelelő ütemet. Ez annyiból is jó, hogy elég érzékeny a kód bevitelére, így nincs az hogy véletlenül olyan üti be, aki alatt nem kéne elszállnia a motornak.

 

És mégegy apró kütyü. Ezt a Pinasco cég gyártotta, egy olyan fordulatszámszabályzó, amit távkapcsolóval lehet aktiválni és kiiktatni. Előnye, hogy a rajta lévő csavaróval könnyen beállíthatjuk hogy milyen fordulatig szabályozzon a gép le. A távkapcsoló zsebből kapcsolása után a motor már le is van korlátozva. Miután mindenki megnyugodott, a kapcsoló újra megnyomásával ismét szabadulhat a motor a láncaitól.

Ezen kütyük nem olcsók, de ha jobban belegondolunk, rengeted kellemetlen közúti szituációtól kímélhetnek meg, mikor az alkatész árának akár többszörösét kéne kifizetni, és lehet, hogy nem is egyszer. Szóval, modor visszafog, papírok a kézbe, és kapcsolásra felkészülni!

2011. április 27., szerda

Üzemanyag-ellátó rendszer

Az út, amin a benzin keresztül halad, a tanktól egészen a karburátorig. Hát néha bizony ebben is lehet hibát találni, pedig semmi magas fordulatú vagy éppen kopó alkatrész nincs benne.

Általában a rendszerhez tartozik egy vákuumos benzincsap és egy benzinszűrő – némely esetekben ez együtt van, és a szűrő a tankba nyúlik. Ez utóbbi a legegyszerűbb, mivel innen csak egy majdnem nyílegyenes cső kell, ami a karburátorba engedi a benzint.

Ez utóbbi már picit több hibalehetőséget rejt magában, mivel nem egy helyen keresendő a hiba. Mert bizony ha a motor fulladozik, néha még le is áll – hacsak nem a karburátoron lett valami nagy tévedés elkövetve – akkor a benzin nem jut el a karburátorig.

Itt persze számos lehetőségünk van, legegyszerűbb hogy kipucoljuk a szűrőt, vagy kicseréljük a csapot, esetleg nagyobb belső átmérőjű csövet teszünk fel. Ha a rendszert cseréljük, ügyeljünk rá, hogy a benzincsövekben – különösen a csap után – nem szabad buboréknak lenni!

 

Komolyabb tuningnál pedig a vákuumos csapot vákuumos benzinpumpára kell cserélni, mert a megnövekedett teljesítmény – ami ugye a kedvencünk nagyobb étvágyához is vezet – komolyabb rendszert kíván, ahol már pumpálja valami a benzint, nem csak átengedi. Bár sok helyen nem említik, hogy a komolyabb tuning alatt mit értenek, de pár helyen úgy tüntetik fel, hogy 28-as karburátormérettől ajánlott.

Rendszeres időközönként érdemes ellenőrizni a csöveket, mivel a benzin egy nagyon jó – de egyben nagyon csúnya anyag is, tehát a benzincsövek élettartama rövidebb, mint a motoré. Ha repedezik, vagy sérülés van rajta, cserélni kell, mielőtt a forró blokkra csöpögő benzin tüzet nem okoz!

2011. április 19., kedd

Kip-kop-kopogok

Most egy picit eltérünk a teljesítménynöveléssel járó átalakításoktól, és elméleti síkra tereljük a témát. Most picit szót ejtünk arról a folyadékról, ami a porlasztón át az égéstérbe jut, és a gyújtógyertya szikrájával energiává alakul…

Tehát most picit a benzinről ejtünk pár szót. Nem akarom túlságosan tudományos útra terelni, természetes, nyers kőolajból desztillációs eljárással előállított folyadék, nagyon illékony, szúrós szagú, fokozottan tűzveszélyes. Parafin sorozatba tartozó szénhidrogének elegye, főképp hexánból és heptánból áll. Ez a tiszta benzin…

…amit a benzinkutaknál tankolunk, azokban már további adalékanyagok is vannak, füstöléscsökkentés, környezetvédelmi, kenési céllal, némelyikben még a motor élettartalmát javító adalék is van.

 

A robogókba – mivel dízelről még nem hallottam – 95-ös benzin kell. Ezzel a legtöbb robogó tökéletesen üzemel, minden egyéb adalék nélkül. Biztos?? NEM!

Átváltunk aluhengerre, nagyobb teljesítményt kapunk – elméletben – és a gyakorlatban mégsem ez történik, hanem vagy gyenge lesz, vagy hamar szétesik az egész erőforrás. És itt érünk el a címben szereplő kopogáshoz. Ugyanis a benzinnek van egy oktánszáma. Az oktánszám hivatott megmutatni, hogy nagy sűrítés mellett mekkora a benzin öngyulladásra való hajlama. Az öntöttvas motorok és a gyengébb alu hengerek gond nélkül üzemelnek a 95-össel. De egy komolyabb henger, kis préstérrel már nem. A 95-ös hamar belobban, még a szikra előtt, és ezzel komolyan terheli a főtengelyt és a csapágyakat. Ilyenkor jön a 98-as, vagy magasabb oktánszámú benzin.

Több kút is van, ahol ez lehetséges, az OMW-nél pl. van 100-as benzin, de a MOL és a SHELL is kínál nekünk 98-as, vagy annál magasabb oktánszámú benzint.

 

De sajnos van, hogy a 100-as sem elég, akkora a kompresszió, vagy egyszerűen a kisebb falukban kéne tankolni, ahol nincs 95-ösnél nagyobb benzin! Na, akkor lehet hogy tolni kell a motort…vagy mégsem? Nem bizony, ha van a telefonban egy jó kis számológép, és a sisaktartóban egy mérőedény, és mellette egy flakon DellOrto vagy Putoline Oktánszámnövelő adalék. Ezzel a 95-ös benzint fel lehet turbózni, legalább addig, míg eljutunk egy nagyobb kútig!