A lakkozott kipufogó

A krómozás nagyon jól néz ki, nagyon ellenálló – főleg ha a középsztenderrel nem verjük le róla, és tisztán tartjuk – de sajnos az eljárás miatt nem túl olcsó mulatság. Emiatt a kiszemelt kipufogó ára akár 8-10 ezerrel is drágább lehet a lakkozottnál. De a lakk sajnos nagyon hamar megelégeli az időjárás viszontagságait, és a magas hő terhelést.

A legelső sérülésre utaló nyomok a leömlőnél fognak jelentkezni, itt ugyanis a lakk feketés-lilás olajszerű színt vesz fel. Ez még a kisebbik probléma, itt a lakk csak szimplán megég. De egy idő után elkezd rozsdásodni, lepattogni, és esztétikailag bizony sokat ronthat a motor összképén. Erre persze meg lehet próbálni még a legelején megoldást találni, de sajnos a magas hő terhelés miatt ezek reménytelenek, a lakk egy idő után lepattog.

Vállalkozó szelleműek, figyelem, irány a műhely a csiszolópapírért, és mehet az újrafestés! Ez korántsem olyan komplikált, csak kell egy kis odafigyelés…az első lépés, hogy levesszük a kipufogót, és a hangtompítót. Ezután egy durva szemcsés csiszolópapírral szépen eltávolítjuk a lakkozást. Nagyon fontos, hogy a teljes lakkozást el kell távolítani, és bizony az olyan helyekről is, ahova nehezen férünk. Ezt szépen megismételjük egy finomszemcséssel is. Miután pedig ellenőriztük, hogy sehol nem hagytunk lakkozást, ajánlott egy megtörölgetés, enyhén átitatva alkohollal. Ez azért lesz fontos, mert az új lakk nem tapad meg a zsíros felületen.

Ha ez megvan, jöhet az új lakkozás, mondjuk egy flakon Motip hőálló lakk spray személyében. Ez van átlátszó, és fekete színben is, de elmondható, hogy a fekete jobban ellenáll minden környezeti hatásnak, és a tisztítása is egyszerűbb. A használati útmutató a termék adatlapján van, de általánosságban elmondható, hogy minden ilyen nagy hőt elviselő festéknek szüksége van egy hideg és egy meleg száradásra is. Egy adott rétegre csak a két szárítási fázis után érdemes újat felvinni, így tartósabb lesz, és nem mossuk le a spray oldattal az előző réteget.

Szóval, ha a lakkozás már nem az igazi…van megoldás…és picit még a gyárira is hasonlítani fog (ha Rendőrbácsi kérdezi ;))

Szezonkezdés - RESTART

Nemsokára aktuálissá válik a dolog, úgyhogy beszéljünk róla egy kicsit. Hát hóból nem sok jutott nekünk, de ettől még sokan téli álomra hajtatták a tavaji évben kedvencüket. Lassan ideje lesz felkelteni…aki netán az első ilyen ébresztésre készül, azoknak most próbálok egy kicsit segíteni.

Két nagyon fontos dologgal kell foglalkoznunk, az egyik a karburátor lesz, a másik pedig maga a motor – azon belül is a henger és ami benne mozog. De kezdjük el a legelején.

Tavaszias, enyhén vizes aszfaltra toljuk kedvencünket, lekerül a ponyva, és már várjuk, hogy indíthassuk. Mivel ugye tisztán ildomos alvásra küldeni, így a mosással most nem nagyon kell bajlódni, maximum azt a kevés port kell lesöpörni a műszerfalról meg az ülésről. Fontos hogy ilyenkor ellenőrizzük az olajszintet, mind a motorolajét, mind a végáttételét. Ha mindkettőből van elég, akkor most csavarhúzót elő, sisaktartót ki, és a célpont a karburátor.

Ha szárazon raktuk vissza, akkor azért, hogy a vákuumot megszívva adjunk neki naftát, ha viszont benzinnel telten, akkor azért, mert a benzin hajlamos ilyenkor megkocsonyásodni…és ez bizony picit megzavarja a rendeltetésszerű működést. Ilyenkor karbi szétbombáz, és amit csak lehet, minden érhető járatot, fúvókát és csavart alaposan féktisztítóval kipucolni. Szépen megvárni, amíg megszárad, újra összerakjuk, és mehet a helyére, persze a vákuumcső segítségével itt is rásegítünk a feltöltésében.

Ha már úgyis a környékén babrálunk, érdemes a légszűrőt is kicsit megszemlélni, kipucolni, ha szükséges.

Ezek után mehet vissza az akksi…az ismert alapokon, először a testet, majd a fázist visszakötjük. Ha van óra, be is állíthatjuk :D Itt egy fontos dolog, ha van riasztó benne – mint nekem is – számoljunk vele, hogy a hosszú áramszünet után lehetséges, hogy élesíti magát, és első alkalommal beriaszt. Erre készüljünk fel lelkiekben, nem biztos, hogy megtörténik, de azért készüljünk fel rá. Ha ez megvan, adjunk rá gyújtást, és szivatóval indítózzuk a motort. Elméletileg csak szivatóval szabad neki elindulnia, mivel ilyen hosszú állás után még jobban kicsapódik a nafta, mint általában.

Ha már beindult, hagyjuk is pöfögni, de most elsőre hosszú ideig. Mindent újra kell kennie az olajnak, főleg a hengerfalat, újra meg kell a motornak szoknia a járást, és persze a meghajtás is a hosszú pihenés után nehézkesen ébred. Akár egy negyed órát el is pöföghet, ideje van, nekünk is, addig ellenőrizhetjük a világító-berendezéseket, a fékeket, a lengéscsillapítókat.

Indulásnál pedig kb mint a bejáratásnál…finoman, fokozatosan induljunk el, ne egyből nyélgázzal, még akkor se ha alu hengerünk van. Ez nem egy kis éjszakai pihenés volt a motornak, heteken-hónapokon keresztül nem volt használva, kell neki az ébresztő, hogy akklimatizálódjon.

Aki még tél idején is használta a robogóját, vagy csak néha-néha beindította, hogy járatva legyen, azoknak persze ezeket nem kell megcsinálni :) De azért az odafigyelés ugyanúgy fontos :)