Az ember egy furcsa lény, ami megszokott, természetes, az nem marad meg a tudatában. Ellenben ami a megszokottól bármilyen módon eltér, az mély nyomot hagy benne. Ha száz motorosból vagy robogósból 99 normálisan közlekedik, míg a maradék 1 veszélyes manővereket hajt végre, egykerekezik, agresszíven vezet, másokat zavarva, vagy még rosszabb, veszélyeztetve, az az egy fog az emberek tudatában megmaradni, nem a többi 99. DE! Sajnos miután az az egy nyomot hagy, bekapcsol az általánosítás. Azaz, mind a 100 motoros olyan, mint az az 1.
A közlekedés lényegében egy hatalmas bizalmi játék, a bizalom pedig arra irányul, hogy mások is ismerik a szabályokat, és be is tartják, így elkerülendő a baleseteket. A szabályok a közlekedésben részt vevők testi épségére lettek létrehozva. A szabályok megsértése tehát balesetveszélyes. Egy motor, vagy robogó méreténél fogva fürgébb, az előrehaladás egyszerűbb, a gyorsulás jobb. Ez azért ide vágó téma, mert egy tuningolt robogó már-már a nagyobb motorok erejével és gyorsaságával vetekszik, tehát beszélnünk kell róla.
Hogy akkor miért is van a tuningolás? Van aki csak kedvtelésből tuningolt, az érzés miatt, jobb gyorsulás és nagyobb végsebesség érzése végett, ami valljuk be őszintén, megfertőzi az embert. A legtöbb tuning a túlélés miatt van, ugyanis egy gyári robogó, ami még folytva is van, lakott területen belül még kibírja a tempót, de azon kívül nem érezzük magunkat biztonságban.
És itt alérkeztünk a szabályok megszegésének elemzésére. Ha lakott területen belül mindenki 60-al megy, és mi is annyival megyünk, minden veszélyes manőver nélkül az szabálytalankodás? Ha szigorúan vesszük, persze az, de ha jobban belegondolunk, ez inkább a túlélés. Mérete és külalakja miatt a motor – főképp egy robogó, kis, vagy közepes testtel – egy veszélyesebb jármű, nincs karosszéria körülöttünk, így a védelmet mi azzal tudjuk megszerezni, hogy kevesebben előznek meg, és ha meg is előznek, a sebességkülönbözet kisebb. Ez – legalábbis nekem – biztonságérzetet ad.
Térjünk át az előítéletek forrásaira. A piros lámpától egykeréken indulás nagyon jól néz ki, látványos, de nagyon veszélyes, mivel a motor orra miatt az előre látás eléggé lekorlátozódik, nem is kicsit. Szintén ilyen manőver az autók közti összevissza cikázás. Mi tudjuk, hogy elférünk, de az autós ezt nem tudja, és a manőver miatt ő is manőverre készül, ami a hirtelen döntéshozás miatt esetleg rosszul sülhet el. Szintén ilyen az extrém nagy sebességgel előzés, ami eléggé negatív dolog a többi autós szemében, főképp a szabályok nagyfokú megszegése miatt. A gumiégetés hasonlít az egykerekezéshez, csak jóval zavaróbb, a hang és a szag maitt. A gyalogosok veszélyeztetése szintén ilyen. A minap volt egy tapasztalatom: egy cross-motoros a kereszteződés felé vette az irányt, ahol két gyalogos – egy kb 16 éves és egy 10 éves kissrác – épp átkelni készült, de a motoros a sebesség, és egy határozott lábkirúgással feléjük hátralépésre kényszerítette őket. Ezek a helyzetek szintén előítéletet szülnek. A zebra szabályai ugyanúgy ránk is vonatkoznak, mint az autósokra.
Azok, akik munkába mennek motorral vagy robogóval, túráznak, és élvezik azt a fajta szabadságot és életérzést, azok a motorosok nem maradnak meg tartósan az emberek fejében. De az előítéletek miatt őket is támadás éri hogy ők motorosok, és biztos olyanok mint az az egy, akit láttak hogy őrülten közlekednek.
Én azt mondom, mindennek megvan a helye…az extrém manővereké és a mutatványozásé a pálya, vagy egy forgalomtól elzárt, lakókkal nem övezett terület…de az út a haladás helye. A haladásé, ahol mindenki eljut “A” pontból “B” pontba…
És végszóként…ha vagánykodunk, ne csodálkozzunk, ha az autósok szivatnak minket…inkább gondolkozzunk el egy kicsit, mi lehet ennek az oka!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése