Jelen esetben itt az első motor megvásárlására gondolok. Aki szereti a motorokat, életében egyszer úgyis túl fog esni ezen. Persze az öröm mellett a veszélyforrások száma is nagyot ugrik, mivel a hatalmas sakktáblára kell lépnünk, amit úgy hívnak: úttest!
Vidéken még jobb a helyzet, Budapestről inkább ne is beszéljünk, mert az a rémálmok rémálma. Főleg az első kilómétereken jó, ha van egy parkoló, vagy egy kis utca, ahol az új kedvencünkkel megtalálhatjuk a közös hangot. Ki kell ismernünk a gázt, a fékeket, és hogy hogy viselkedik a motor a kormánymozdulatokra…ne lepődjetek meg, furcsán! Persze ezekről mind külön fogok részletesebben írni, most a cél, hogy a “bejáratási” időszak alatt mindenki életbe maradjon, és egyben, mind ember, mind motor.
Első és legfontosabb a saját testi épségünk. Zárt cipő, hosszú ujjú pulóver, hosszú nadrág, és ha egy mód van rá, zárt bukósisak. Persze nem törvényszerű, hogy már a legelején esés lesz, de jobb mindenre felkészülni. A beton pedig kegyetlenül leradírozza rólunk a bőrt. Ezt megmutatom példával…kb még az 500. km előtt estem egyet, nem több, mint 15 km/h-s sebességnél…satu fék, kicsúszott a motor, és a bal oldalra estem. A kezem és a lábam is megsérül. De! A nadrág megvédte a lábam:
A kezem viszont nem védte semmi:
Van egy kis különbség, nem? És ez csak 15-ös tempóról volt esés…a sebesség növekedésével a sebek mérete és komolysága is fokozódik. Épp ezért kell a zárt ruha, hogy legalább egy plusz réteg legyen rajtunk, és a beton ne minket kezdjen egyből enni.
Megvan az öltözék, megvoltak az első körök, ideje elindulni hazafelé. Én nappal helyzetjelzővel közlekedek, és csak éjjel kapcsolok teljes világítást, nektek azért javaslom, a bejáratás alatt, mikor még nem veszitek fel a dinamikus vezetést, menjetek teljes fénnyel éjjel-nappal.
Ha már az úton vagyunk, érdemes pár apró fortélyt elsajátítani:
- a tükröket rendszeresen nézzük, a hátunk mögötti forgalom is veszélyes, néha veszélyesebb mint a szembejövő!
- rendszeresen ellenőrizzük, hogy nem hagytuk-e ketyegve az indexet. Ha nem kattog, megfeledkezik róla az ember, és a kint felejtett index komoly manőverekre készteti autós társainkat! Legyen bennünk egy reflex, hogy a kapcsoló felé nyúlunk néha-néha!
- ami mostanában típushiba: a buszsáv a miénk is mostmár, használhatjuk, és nyerünk egy kis plusz védelmet autós társainktól. DE! A busz sávra a jelzőlámpa melletti “BUSZ” lámpa ad szabad jelzést, nem a zöld! Ha ott vagy, tudd, hogy a busz-sávba a busz lámpa az érvényes! A buszt idegesíti a legjobban, ha kivárjuk a zöldet…
- a piros lámpához érve két dolog fontos: az egyik, hogy a sáv közepén álljunk meg, hogy senki ne kerülhessen mellénk, mert az nagyon veszélyes tud lenni! A másik, hogy ha a tükörből látjuk, hogy autó érkezik mögénk, villantsuk fel egyszer-kétszer a féklámpát, többletinformációt adva róla, hogy ott vagyunk!
- 4T motornál a motorfék nagyon erős tud lenni, ha a motorféket komoly lassító forrásnak érezzük, húzzunk picit a féken, úgy, hogy a fék még ne fogjon, de a lámpa felvillanjon!
Ezek csak alapdolgok, de sokat segítenek a túlélésben! A robogó mérete miatt a városi dugókban is stabilan fut, de amint a dugónak vége, és a lámpa zöldre vált, sajnos a sáv szélére kényszerül. Persze aki ezeket nem akarja használni, nem kell, ez nem szentírás. Ezek csak tanácsok, amiket érdemes megfogadni…
Közös a célunk, eljutni az úti célig, ami ezzel a közlekedési móddal még élvezetes is, de az igazán nagy cél, hogy ezt az élvezetet a lehető leghosszabb ideig élvezhessük, baleset- és sérülésmentesen!
Ennek első lépése, hogy megszokjuk a motort, erre a gyártók az 1000 km-es járatást jelölik ki. Utána a fojtás kiszedése után az erősebb motorral kezdődhet az új ismeretek elsajátítása!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése