Bejáratás

Eléggé sokat feszegetett téma, éppen itt az ideje hogy erről is beszéljünk. Bejáratásnál a legfőbb szempont, hogy milyen henger van beépítve erőforrásnak – alumínium vagy öntöttvas. Az alapanyag-különbségek miatt ezek másfajta “kezelést” igényelnek.

(Mondjuk azt most szögezem le, most se a kipufogó, se a karburátor, se a főtengely nem szerepel a cikkben, csak a hengerről esik szó, főképp arról, hogy kell bejáratni!)

 

Kezdjük az öntöttvas hengerrel. Kb. az a szitu, mint mikor 0 kilométeresen veszünk új robogót. A szervizkönyv, és a robogó különböző pontjain elhelyezett magyar- és idegen nyelvű leírások szerint az első 1000 km a legfontosabb bejáratás szempontjából, és ez idő alatt nem szabad maximális terhelésnek kitenni a motort. 2T motoroknál fojtást is elhelyeznek, pont ennek érdekében.

Noss, ebből az 1000 km-ből ami motorikusan nagyon fontos, az az első 300-400 km. A maradék főképp a motor kiismerésére, és megszokására irányuló rejtett cél. Mondjuk tény, az öntöttvas henger érzékenyebb a kezdeti behatásokra. Az első 250 km főképp azért fontos, hogy a gyűrű és a henger egymásra találjanak, illetve a hengerfalról az esetleges mikro-sorják leforgácsolódjanak, és egyből távozzanak a külvilágba. Ezidő alatt fokozottan figyelni kell a motor előmelegítésére menet előtt – főképp a napi első beindításnál – és a fokozatos sebességnövelésre. Ilyenkor érdemes fél szintetikus olajat használni, ez jobban megtapad a hengerfalon, jobb lesz a kenés.

Aztán 400 km után szerintem érdemes az addigi max. sebességet emelni. Persze ezt is csak fokozatosan, lépésről lépésre. 5-10 km/h-s lépcsőkben, szépen, felfelé haladva, 100 km-enként. A fojtást is érdemes 500-600 km után kiszedetni belőle*. Próbáljuk meg úgy időzíteni, hogy a max. sebesség elérése nagyjából a 900. km után történjen. Ez fontos, hogy a motor változó fordulaton legyen bejáratva, lehetőleg az összes terhelésen végighaladva fokról fokra.

Bejáratás végén már nem kell annyira finomkodni vele, de azért az elindulás előtt hagyjuk egy-két percig pöfögni, és utána se nyélgázon induljunk el vele. Az olaj is maradhat fél szintetikus, de akár szintetikusra is cserélhetjük.

Na, az alumínium henger az egy teljesen más tészta. Az alapanyag-különbségen kívül a dugattyún csak egy gyűrű van – a legtöbb esetben – és az is kap valamilyen bevonatot – általában krómot. A hengerfalon nikkel és szilícium ötvözet van, ahogy mi ismerjük; Nicasil.

 

Az alumínium hengernél a bejáratás eléggé furcsán néz ki. Megoszlanak róla a vélemények, van aki azt mondja, hogy alapjárat két órán keresztül, aztán terhelés három lépcsőben, az utolsó a teljes terhelés. Van aki azt mondja, keressünk egy viszonylag hosszú utcát, indítsuk be, 5 perc alapjárat, két oda-vissza lightosan, egy oda-vissza közepesen, aztán ami a csövön kifér! (Mondjuk ebben van valami, mert a láncfűrészekben is alumínium henger van, azokat se lehet bejáratni nagyon sokáig…meg amúgy is, hogy járatnánk be, forgácsot vágunk vele??).

Itt mindenképp fontos a szintetikus olaj használata. Mivel a bejáratás ilyen rövid – kb. egy óra alatt megvan – nem kell a fél szintetikus, az főképp az öntöttvasnak lett kitalálva. Az alu henger már szintetikust kíván, főleg az extrém igénybevétel miatt.

A fent leírtakat nem kell bibliának venni, ezek csak tájékoztató jellegű adatok! Mindenki saját vérmérséklete szerint dönti el, hogy járatja be a motort, illetve a hengert.

(*: a fojtott motor nem égeti el rendesen az olajat, a kipufogóban lerakódik, és ha sokáig csináljuk, egyből lehet is fojtástalanítás után kitisztíttatni a csövet. Ha fojtás kivétel után amikor a kipufogó képes kiégni magától, elég csúnyán fogunk festeni, hatalmas gomoly-felhőt hagyunk magunk mögött, és pattogni fog a cső belseje. Ijesztő, de nem kell félni, csak távozik, aminek nem ott a helye!)