Javuló közlekedési morál

Ahogy az ember jár-kel, feltűnik neki pár dolog, ami valamilyen szinten a megszokottól eltér, vagy meglepően hat rá. Ilyen sokszor, sok szituációban előfordul, most azonban konkrétan az autós-motoros kapcsolatról ejtsünk szót, mert ez az ami minket leginkább érint, főleg robogósokat. A sebességkorlát és a kis erőforrás miatt mi jobban ki vagyunk szolgáltatva az autósok “viszontagságainak” mint nagymotoros testvéreink. De úgy tűnik, a helyzet javulni látszik…

 

Engem is meglepetésként érintett, mikor a 10-es úton Budapest felé haladva a dugóban azt tapasztaltam, hogy egyre több autós húzódik ki a jobb oldalra, hogy ezzel helyet adjon és segítse az előbbre jutást. Ez meglepett engem is, mivel ilyen méretű udvariassággal nem találkoztam még, pedig azért elég sokszor teszem meg ezt az utat, és sokszor bizony a csúcsforgalom idején. Nagyjából ugyanez a helyzet, mikor a szembe jövő nagyobb jármű miatt vissza akarok a saját sávomba térni. Valamiért nagyobb a hajlam arra, hogy beengedjenek.

Ez persze velem történt, és lehet, hogy csak véletlen. De mindenképp érdemes vele foglalkozni, mert bár a jármű más, az úttest, amin gurulunk, ugyanaz, a célunk pedig, hogy elérjük a helyet, ahova tartunk. Ez az eset jó példa arra, hogy valami elkezdődött a javulás terén. A régi ellentétek talán a múltba vélnek szállni, főképp azok, hogy a motoros kárt tett a kocsiban, vagy a gyalogosokat ijesztgette. Persze ilyen sajnos van még ma is, de sokkal kevesebb. Ennél fogva talán az autósok is más szemmel kezdenek nézni ránk, mert rájönnek, hogy általánosítani nem lehet. Nem szabad…

A két keréken való közlekedés meggyorsítja a haladást, főleg, ha a belvárosi dugókról van szó. Ennél fogva az ideges autós talán még idegesebb lesz, látván azt, hogy mi haladunk, ő pedig nem. Ez egészséges féltékenység, de akkor feltehetné a kérdést…”ha ő motorral járna, nem lenne neki is ilyen egyszerű?”. A válasz az, hogy “DE”, csakhogy a féltékenység adott pillanatban frusztrációt szül, ez pedig olyan tetteket, amik zavaróak, esetleg veszélyesek lehetnek másokra és persze magára nézve. De ezzel nem törődik, mert neki az adott pillanatban ez a tett megnyugvást okoz neki.

Azok a helyzetek, amelyek kiváltották az autós és motoros közti nézeteltérést, az én szemszögem szerint javarészt abból indultak ki, hogy az autóst zavarta az, hogy a motoros akkor is tud haladni, amikor ő maga nem. Ez kivált egy kényszert, hogy “ha én nem, te sem!”, és gátolni kezdi a motorost, akit ez zavar, és egy idő után a higgadt embernek is picit elborítja az agyát. Ekkor kezdődnek az összetűzések, amik először csak szóban, később tettekben teljesülnek. Ebből alakult ki egy furcsa helyzet, mikor mindkét félnek igaza van, és mégsem.

A jelenlegi helyzetet elérni sok motoros és robogós nyugodt, higgadt, és megfontolt vezetése és jelleme végett sikerült. Ők azok, akik az utakon úgy közlekednek, ahogy kellene. Biztos őket is érték sérelmek, de ők ezt nem viszonozták. És pont itt van a dolog lényege: MINDKÉT FÉLNEK ENGEDNIE KELL!

Lehet hogy majd később leírom azt is, hogy szerintem miben, aztán jöhetnek a szóbeli támadások, hogy miért akarom kifordítani a világot, és miért írok ilyeneket, de nem érdekel. A célom – és szerintem még sok ezer két keréken haladó testvéremnek is – hogy az autós és a motoros békében tudjon haladni ugyanazon az úttesten.

Az autósok úgy tűnik, kezdenek engedni az elvekből, nekünk pedig csak annyit kell tennünk, hogy minden agresszió nélkül vezetünk, és nem teszünk nekik szándékosan keresztbe. Oldalakon lehetne ecsetelni ezt a dolgot, de nem teszem…most még nem…ha kéritek, kifejtem bővebben is, de most ez lebegjen a szemetek előtt: LEHET HOGY TETTÜNK EGY LÉPÉST A KÖZÖS BÉKE FELÉ…

Szerintem ne rontsuk el…